Tárgyalás
Jacob szemszöge.
Az elöttünk lévő hét vámpír vezetője előre lépet és beszélni kezdett.
- Békével jöttünk. A nevem Dr. Carlisle Cullen és ez itt a családom. - mondta, mintha nem is vérszívó lenne. Olyan emberinek tűnik. Eddigi vámpírok akikkel találkoztam nem így néztek ki, most se erre számítottam és ez meglepett. Mivel mindegyikünk farkas alakban van egyikünk se tud válaszolni. Gondolatba üzentem szemnek.
- “ Sam szerintem át kellene változnia valamelyikünknek hogy beszélhessünk velük” - halk morgással felelt
- “ Nem tehetjük nem bízhatunk bennük.”
Ekkor a szemem sarkából észrevettem hogy a vöröses hajú vámpír szája gyorsan mozog mintha beszélne a vezetőjűhöz.
- “ Sam szerintem nem lenne gáz ha megpróbálnánk. Valahogy másnak tűnnek nem olyanok mint a többiek. “ Erre már nagyon ideges lett Sam és felém mozdult.
- “ Mégis mit képzelsz hogy te csak így parancsolgatsz , én vagyok az Alfa az lesz amit én mondok” . Mire válaszolhattam volna a szőke vámpír közbeszólt.
- Úgy látom nem bíztok bennünk. Így nehéz lesz megbeszélnünk a dolgokat. Nem fogunk bántani benneteket. Szavunkat adjuk, hisz az egyezség köt minket.
Látszott Samen hogy gondolkodik, végül megadta magát.
- “ Jacob, elmegyek átváltozni, addig te őrködsz, “ vakkantotta, majd befutott az erdő sűrűjébe. A többiek értetlenül néztek utána. Majd pár perccel később vissza is tért. Egyből a lényegre tért rá amikor megszólalt.
- Rendben ezt akártátok hát itt vagyok. Akkor most elmondhatjátok hogy mit akartok itt vérszívók.
- Köszönjük. - szólalt meg végül Carlisle. - Szeretnénk tájékoztatni benneteket és a beleegyezéseteket kérni hogy letelepedjünk ismét a területen.
- Miért akarnátok ismét ide jönni? - kérdezte Sam eléggé komoran.
- Mert 50 évente szoktunk ide vissza jönni ez a mi otthonunk. - válaszolta nyugodt hangon a szőke vámpír.
- Értem. Mikor szándékoztok vissza jönni? Talán azonnal? Még fel kell készítenem a falkámat akkor a változásokra, hogy véletlenül se adódjanak gondjaink. De csak egy feltétellel maradhattok, ha az egyezséget betartjátok, úgy mint a dédapáinkkal.
- Ez Természetes hogy betartjuk . És nem, nem azonnal szándékozunk visszatérni, majd csak ősszel az iskola kezdésre. Számítsatok rá hogy néha páran a környéken leszünk hogy a házunkat fel újítsuk . Részünkről ennyi lenne. Köszönjünk. - Carlisle mindvégig megtartotta a nyugodtságát mintha nem is vámpír lenne. A családja pedig szótlanul hallgatta végig a megbeszélést
- Rendben. Akkor mi távoznánk is. - megfordult, intett hogy indulás és ő is át változott futás közben.
Csatlakozott Sam gondolatai is a miénkhez. “ Hát ezzel is megvolnánk. Utálom ezeket a mocskos vérszívókat, minek ezeknek megint ide költözniük. Nem találhatnának más helyet ahova letelepedhetnének? Nem hiszem el! - üvöltötte gondolatban Sam. Nem foglalkoztunk vele, majd megnyugszik.
Haza felé tartva az erdőből egy ismerős hangra lettem figyelmes. A furgon hangját hallottam az országút felöl. Biztos csak az én drága Bellám lehet. Hang irányába kezdtem száguldani és pár perccel később meg is pillantottam a jó öreg piros furgont és benne Bellát. Az erdő szélén futottam és úgy követtem. Megfeledkeztem az őrült rohanásba hogy egészen az út közelébe kerültem amit már persze Bells is észrevett. Az utolsó pillanatba ugrottam be a fák közé. Bizonyára valamit észre vehetett a furgonból mert mikor oda néztem, hírtelen kormány rántással lefékezett az út mellett. Késöbb mikor ujra elindult csak távolról követtem ne hogy ismét észre vegyen. Besötétedett mire haza ért. Láttam amikor ki szállt a kocsiból, annyira megvolt rémülve hogy úgy futott az ajtóig, közben körbe körbe nézegetett hogy nincs-e ott valaki. Aztán becsapódott mögötte az ajtó.
Elindultam haza amikor meghallottam hogy Seth is csatlakozik hozzám.
- Várj haver, mindjárt beérlek. - üzente gondolatba.
- Ne öcskös nem vagyok abban a hangulatban, hogy társalogjak.
- Ne már, tudod hogy velem beszélhetsz, és nem zavarlak. - hát csak nem hagyott nyugton, Seth már csak ilyen.
- Rendben, de egy szót se.
- Oké, oké. Akkor elmondod hogy mi van? - kérdezte. De ez már nem volt meglepő, az örökké kíváncsi gyerek.
- Hé, nem vagyok gyerek!
- Hmm, jó nem vagy gyerek , így már jó?
- Igen , sokkal. Akkor most már elmondod hogy mi van? - nyaggatott tovább mintha muszáj lenne.
- De akkor utána leszálsz rólam. Tudod megkértem Samet hadd mondjam el Bellának hogy mi is vagyok igazából. Bele egyezett , de én már nem vagyok biztos benne. Ma este véletlenül meglátott az erdő szélén , és kis híján neki ment majdnem egy fának, utána meg a házánál kiszállt a kocsiból és úgy futott mintha üldöznék. És mindez azért mert félt tőlem. Mi lesz ha elmondom neki ő pedig elhagy engem mert egy szörnyeteg vagyok. - gyorsan elmondtam neki hogy hagyjon már békén.
- Figyelj haver, biztos nem fog szörnyetegnek tartani, belevaló csajszi a te kis Bellád . Különben se tudta hogy te vagy az erdőben. Hidd el megfogja érteni. - mire befejezte a mondandóját már a falu szélén jártunk. Megálltunk hogy vissza változzunk emberré és úgy mentünk tovább.
- Köszi tesó, majd észben tartom. Majd meglátjuk. Holnap elmondom neki. Ha minden jó lesz , akkor a hétvégi tábor tűznél már ketten leszünk.
- Sok sikert. Majd találkozunk. - azzal szét váltunk és mentem haza, ahol már apám Billy várt rám . Remélem egy kiadós vacsorával.
Beléptem az ajtón és ott várt rám a nappaliban.
- Szia apa.!
- Szia fiam, elég későre jár már. Volt itt Bella és téged keresett. - Mondta aztán begurult a konyhába.
- Igen tudom, de elkellett mennem mert Sam hívott. Majd később felhívom. Elöszőr vacsorázzunk mert farkas éhes vagyok. - ezen apám nagyon jót kuncogott, majd részletesen vacsora közben mindent elmeséltem neki ami a nap folyamán történt.
