Vámpírok visszatérése
( Jacob szemszöge )Otthon voltam amikor reggeli közben elgondolkodtam azon hogy Bella hogyan fogja fogadni a változásokat rajtam amin keresztül mentem. Már 2 hete lesz lassan hogy nem találkoztunk, ez alatt az idő alatt sok minden megváltozott. Amit eddig mesének hittem az most valósággá vált. Egyik nap még rendes hétköznapi
emberként keltem fel, mint minden nap.
Majd egyszer csak fura változások kezdtek a testembe
végbemenni. Meg erősödtek az izmaim, magasabb lettem, a testhőmérsékletem az egekbe szökött, már azt hittem hogy lázas vagyok. Mi több még az étvágyam is hatalmas lett.
Sam és a bandája már régóta figyel, mintha csak várnának valamire. Sosem kedveltem őket, mert úgy viselkednek mintha ők lennének La Push jó fiúi. De én ebben nem hiszek, vagyis nem hittem mostanáig. Más nap reggel még jobban fel ment a hőmérsékletem. Ezért szóltam apának hogy mi történik velem. De ő csak annyit mondott hogy minden rendben lesz, ne aggódjak. Hittem neki és annyiba hagytam a dolgot. Egyre ingerültebb lettem amin még az is rá segített hogy Embry is belépett előtte nap Sam bandájába. Aznap össze is futottam vele az erdőben. Beszélgetni szerettem volna vele, de ő elutasító volt. A legjobb barátom is cserben hagyott. Nagyon ideges lettem mert elkezdett velem veszekedni, hogy hagyjam már békén. Egyszer csak remegés hullámok jöttek rám, ami csak egyre fokozódott. Nem tudom mit történt velem , nem tudtam
lenyugodni, majd egy nagy robbanás következtében arra eszméltem hogy négy lábon állok és szőrös vagyok.
Nagyon megijedtem, nem sejtettem mi történt velem. Sam hangjára lettem figyelmes, mintha a fejembe lett volna. Elmagyarázott mindent hogy most volt az első átalakulásom, és hogy mivel jár ez az egész. Azt is elmondta hogy vérfarkas lettem, és még néhányan vannak rajtunk kívül de ezt titokban kell tartani. Beszélt még a vámpírokról is akik a természetes ellenségünk és tőlük kell megvédeni az embereket. Meg kell tanulnom az önfegyelmet, ne hogy hírtelen át változzak valahol és ne bukjak le az emberek elött. Ez már lassan 2 hete történt, azóta nem találkoztam Bellával mert féltem hogy bántani fogom.
Majdnem végeztem az ebédemmel mikor a telefon csörgése szakított ki a gondolataimból. Apám vette fel a telefont, és pár szó váltás után át adta nekem a telefont. Meg könnyebűltem amikor meghallottam a vonal másik végén a világ legcsodálatosabb hangját.
- Szia drága Bellám,
már olyan régen hallottam a hangod , és annyira hiányzol.
-Igen, nekem is hiányzol, ezért is hívtalak. Mit szólnál hozzá ha lemennék most La Pushba?
- Nagyon örülnék neki ha már a karjaimba foghatnálak. Várlak.
- Rendben, indulok. - aztán a vonal megszakadt. A helyére tettem a telefont, és mentem rendbe szedni magam mire Bella ide ér.
Helyre pofoztam egy kicsit a szobámat is , hátha kedve támad bejönni az én kis lakosztályomba, ami nem volt sokkal nagyobb mint egy egér lyuk. Felkészültem lelkileg hogy elmagyarázzak neki mindent ezzel a farkas dologgal. Samtől engedélyt kértem hogy be avassam Bellát ebbe a titokba. Nagy nehezen de bele egyezett. Most hogy alkalmam nyílik arra hogy mindent rendezzek, egy kicsit berezeltem. Mi van akkor ha nem úgy reagál rá ahogy elképzeltem, elfut vagy fél tőlem mert egy szörnyeteg vagyok. Nem bírnám ki ha szakítana velem, abba beleőrülnék. Mély csendbe burkolóztam, amikor egy farkas vonyítást hallotam. Felismertem Sam hangját, sűrgőssen hív minket, biztos
valami baj történt. Kirohantam az ajtón és azzal a lendülettel le is vetettem a farmeromat, amit a lábamhoz kötöttem. Futás közben változtam át, még mindig meg lepődök hogy nekem milyen könnyen megy ez a farkasosdi a többi testvéremmel ellentétbe. Meg hallottam a sok gondolatot a fejemben.
“ Sam mi történt? Baj van? “ kérdeztem gondolatban.
“ Igen, vérszívók járnak a területünk közelében, ha minden igaz azok a vámpírok akik még egyezséget kötöttek a dédapáinkkal, Tárgyalni akarnak velünk” üzente gondolatban Sam, mindenkinek. Néhányan fel morogtak a hír hallatán. Nem tetszett nekik hogy ilyen közel jönnek a rezervátumhoz. Sam ismét üzent gondolatba.
“ A határnál találkozunk velük, és most indulunk.” Adta ki az Alfa a parancsot amit követnünk kell. A part felé vettük az irányt, ott vágunk keresztül az erdőn ,mert így közelebb. Közeledtünk a part felé amikor neszezést hallottam a tenger felöl, Oda néztem és megpillantottam Bellát amint egyedül botorkál az uszadék fák között. Hirtelen eszembe jutott a találkozó amit Bells -sel beszéltem meg. Kissé
lemaradtam a falkától, amit Sam egyből észrevett,majd utasított hogy azonnal kövessem őket. Hirtelen megindulásomtól megreccsent egy ág. Még érzékeltem hogy Bella erre felé fordítja a fejét és összerezzen. Hamarosan beértem a többieket. Pár perc múlva megékeztünk a határhoz ami elválasztja a mi területünket a vérszívókétól. Szemben velünk hét hófehér sápadt alak sorakozott fel. Három nő és négy férfi. Az egyik szőke férfi állt legelöl , biztosan ő a vezetőjük . Mindenki morgásba kezdett de Sam lenyugtatta őket. Ekkor mély levegőtt vettem és kifújtam. Hamar megbántam mert olyan bűz csapta meg az orromat amelytől még a szőröm is égnek állt. “ Fúúj ezek nagyon büdösek “ gondoltam magamban, persze a többiek is halották a gondolataimon keresztül, amitől ők is megborzongtak. Láttam ahogy ezek után az egyik vöröses barna hajú srác mosolyra húzta a száját mintha ő is halotta volna amit gondolok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése