2. fejezet
Új diák
Hazaértem még Charlie elött. Gyorsan beszaladtam a házba, fel a szobámba. Lepakoltam, és át öltöztem. Felvettem egy meleg nadrágot és egy otthoni kissé szakadt pólómat. Lementem a konyhába hogy készítsek valami vacsora félét mire hazaér apám. Úgy gondoltam hogy ma Lasagne lesz. Elővettem a hozzávalókat a hűtőből. Míg készítettem a vacsorát, elgondolkodtam egy kicsit. Vajon tényleg komolyan mondta hogy szeret, vagy csak nem akart megbántani? Nem tudom. Annyira elgondolkodtam hogy észre se vettem hogy időközben hazaért az apám.
- Bella! Bella! Lányom! - szólongatott apám, mire észbe kaptam.
- Bocs apa, nem vettem észre hogy itthon vagy. -néztem rá meglepődve, hogy került ide.
- Semmi gond lányom. Min gondolkoztál el ennyire? -kérdezte
- Tudod ma La Pushba voltam, és Jacobbal beszélgettem, lenn a parton. Azon gondolkodtam. - zártam le a témát. Charlie bement a nappaliba és bekapcsolta a tévét hogy megnézze hogy áll a baseball meccs. Tíz perccel később szóltam apámnak hogy jöjjön vacsorázni.
- Apa! Kész a vacsora gyere már megtálaltam! - kiabáltam be a nappaliba, mire azonnal megjelent a konyha ajtóba. Leült az asztalhoz és neki állt enni. Már majdnem végzett mikor megszólalt.
- Hmm... ez nagyon finom lett Bells. Máskor is csinálhatnál ilyet. - mondta lelkesen.
- Ha nem gond én most felmennék most a szobámba. Jó éjt apa!
- Neked is jó éjt. - szólt utánam Charlie mikor már a lépcsőnél tartottam.
Össze szedtem a dolgaimat és elmentem fürödni. Már jó 20 perce hogy folyatom magamra a forró vizet, mire észbe kaptam hogy reggel iskola, és még nincs kész a házim. Végeztem, megfésültem a hajam és rohantam a szobámba. Elvégeztem a feladataimat , és nagyon elálmosodtam . Lefeküdtem és vártam hogy utol érjen az álom. Már csak arra eszméltem fel hogy reggel hét órakor csörög az ébresztő órám.
Elkészültem, lementem a konyhába megreggelizni, de Charlie már nincs itthon. Bement az őrsre dolgozni.
Fél órával később már az iskola parkolójába voltam. Mikor körbe néztem, megpillantottam egy ismeretlen kocsit, mivel az autókhoz nem nagyon értek csak annyit tudtam megállapítani hogy egy Ford az. Nem nagyon érdekelt hogy kié lehet ez az autó, de azért kíváncsi voltam. Egyszer csak Angela termett elöttem, a legjobb barátnőm.
- Szia Bella!. Örülök hogy ilyen korán itt vagy! -lelkendezett. De mi az a fontos hogy ennyire várt.
- Jó reggelt Angela! Minek köszönhetem ezt a feldobott hangulatot?
- Várj ! Gyere mindjárt megtudod. - húzott magával az iskola bejárata felé. El se tudom képzelni hogy mi lehet ilyen fontos. Beléptünk az ajtón, mire elénk lépett egy ismeretlen lány.
- Bella, bemutatom az új iskola társunkat és egyben az unokahúgomat, Renata Carlie Masen. Ma kezd itt a suliban.. - mutatta be a rokonát.
- Szia örülök hogy megismerhetlek. Engem Isabella Swan -nak hívnak, de csak szólíts Bellának.
- Rendbe, akkor szia Bella, én is örülök hogy megismerhetlek, Remélem jó barátnők leszünk. -üdvözőlt engem viszont.
-Szerintem mennünk kellene az első óránkra, mert mindjárt becsöngetnek. -figyelmeztetett minket Angela.
- Menjünk is mert elkésünk. Sziasztok ! -köszöntem el tőlük és mindenki ment a saját terme felé.
Az első órám angol volt. Mikor beértem még nem volt benn a tanár. Leültem a padomba , előkészítettem a cuccaimat. Mivel egyik barátnőm se járt velem erre az órára, volt időm gondolkodni egy kicsit.
Az új lányon járt az eszem. Nagyon szép volt . Közepes magasságú, vöröses barna hajú és kék szemű volt, ami erre fele nagyon ritka volt. Fura vonzást éreztem irányába , de nem tudnám meg magyarázni mi lehet. De ha kellene valahogy is kifejezni ezt az érzést, akkor azt mondanám mintha anyai érzéseket keltett volna fel bennem. Ez megmagyarázhatatlan számomra. Mire feleszméltem már a menza felé tartottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése